Körbezárva

Az Önismeret tavaszi alkotással csoport utolsó alkalmán körbezártak bennünket az alkotásaink, amelyeket a márciustól júniusig bezáróan alkottunk: festmények, agyagszobrok, grafikák, kollázsok, rajzok. Körbezárt az utolsó alkotás is, amelyet közösen készítettünk. 
Az utolsó, már nyárba nyúló találkozás témája a teljesség, összegzés, lezárás volt. 


"Itt is úgy van,
mint az emberi világban! 
Az egyik fa már szinte égig ér, 
a másik törpe, fanyar bogyókat érlel, 
s azt tartják róla, 
hogy semmit sem ér."
(Várnai Zseni: Útszéli cserje)

Önismereti tanulások, felismerések és nemfelismerések születtek az utolsó alkalommal, amely igazi ünnepi, záró hangulatban telet. Íme néhány fénykép:

Készül a kiállítás



Alkotási folyamat

Készül az utolsó, közös alkotás

Körbezárva
"Kis törpe fácska, 
te csak ragyogj a fényben, 
s birkózz, mikor a jégvihar 
dühöng, 
mikor tölgyek és jegenyék 
meghasadnak, 
téged ölel és megvéd az anyaföld...
Belőle lettél,
 kicsinynek születtél, 
szélfútta magból, mint a 
végtelen
 változat itt a létező világban, 
mint az örök törvények szerinti 
Értelem!."
(Várnai Zseni: Útszéli cserje)